Phoenix meccse elnyúlt egy kis ideig, de sikeresen vette az akadályt. Ezután egyből az én meccsem következett. Az ellenfelem egy középkorú férfi lett, aki felcsatolható tigris karmokkal volt felszerelve.
- Egy kislány. Ez gyors lesz. - Mondja, és hangjából semmi kételkedés nem szűrődik.
Nem bírom az olyanokat, akik a nem és a kor miatt lenéznek valakit.
A férfi minden habozás nélkül nekem ront, de minden csapását sikeresen kerülöm ki. Kezd egyre idegesebbé válni, hiszen nem számított erre. Én viszont nem támadok még, hátha idegességében előhúz valami titkos képességet, vagy megmutatja az igazi erejét, nehogy majd a későbbiekben meglepetésként érjen. De ez egyáltalán nem történik, és úgy érzem, hogy nem is fog már.
Megint egymással szembe kerülünk, és farkasszemet nézünk. Nem mond semmit, és nekem is fölösleges lenne megszólalnom.
Megint nekem ront, én pedig végre ellentámadásra készülök. Viszont hirtelen megtorpanok. A lábaim nem akarnak megmozdulni, szintúgy a kezeim sem. Mivel amint pengéin megcsillant a napfény, mintha a fejemben is történt volna valami. Egy éles kardot pillantok meg, és vért, majd a hátamba fájdalom nyilall. Persze ez a kép csak a fejemben játszódik, de tudom, hogy ez az emlékeim egy darabja. Miért pont most jött elő?
Hirtelen visszatérek a valóságba. A bal karomon három véres csík éktelenkedik, a férfi meg önelégült pofával bámulja, hogy végre sikerült megsebeznie.
Dühbe gurulok, de nem is amiatt, hogy megsebzett, hanem az emlékeim miatt. Ez az első alkalom, hogy bármi is eszembe jutott, és a hátamon lévő sebekhez kapcsolódik.
Egy kézmozdulattal eltávolítom bal karját, amitől a földre kerül. Eléggé őrültnek nézhetek ki, hiszen Gon, Phoenix és Killua is ijedten néznek rám.
Áldozatom hátára lépek, és hajánál fogva fölemelem a fejét, és a füléhez hajolok.
- Ha nem akarsz most meghalni, add föl. - hangom még számomra is furcsán hangzott.
Tudom hogy ha megölöm, nem kapom meg az engedélyt, de jövőre újra próbálhatom. Ő is pontosan tudja ezt, és nem is kell kétszer kérnem.
Ezzel megnyertem a versenyt, és megszereztem az első emlék darabomat. Eddig nem nagyon érdekelt az elvesztett múltam, de talán van valami nyomós oka, hogy miért tűnt el. Ehhez viszont találkoznom kell azzal a mesterrel, és aki tudja hogy hol lehet az csak Phoenix.
Odaállok a többiekhez, és unottan figyelem végig a meccseket. Phoenix egy idő után hozzám szólt.
- Mi volt az a dolog a szemeddel a meccs alatt?
A szememmel? Nem értem, mi van a szememmel?
- Ezt meg hogy érted?
Killua is becsatlakozik a beszélgetésbe.
- Hirtelen lilává változott a bal szemed. Komolyan nem vetted észre?
Nem tudom, hogy most csak ugratni akarnak, vagy tényleg van valami a szememmel.
- Most is az? - kérdezem.
Szinkronban rázzák a fejüket.
A meccsek unalmasak voltak, főleg Hisoka meccsei. Bár kérdőre vontam, hogy miért adta föl Kurapikánál, de nem válaszolt. Viszont a robotszerű emberke és Killua meccsénél valamire felfigyeltem. A srácnak furcsa az aurája, de nem is kellet sokat várnom, hogy kiderüljön hogy miért. Kihúzta magából a "kötőtűket", és hirtelen teljesen átalakult. Egy furcsa beszélgetés alakult ki kettejük között, majd Killua föladta. Még engem is letaglózott a jelenet. Nem tudtam hogy az az izé, Killua tesója. Viszont ennek következtében Killua a következő ellenfelét megölte, így kizárták. Vajon mi történhetett?
Majd mindannyiunkat elküldtek egy terembe megbeszélésre, és ideadták az engedélyt, meg még valami papírt. Pár szót szólt az elnök az elején, majd a téma átterjedt Killuára, hogy a tesója rávette őt a feladásra, és ez nem volt fair. Szerintem csak pusztán felzaklatta valamivel, és le kellet vezetnie a feszültséget. Az aktatáskás, Kurapika, meg Phoenix védték a kis srácot. Később Gon is megjelent, aki a saját meccsének a végén eszméletét vesztette. Megfenyegette a már nem is annyira robot szerű csávót, majd a megbeszélést berekesztették, így már hivatalosan is Vadászok vagyunk. Most már csak el kell intéznem Phoenix-nél, hogy vigyen el ahhoz a mesterhez. Mivel Hisokával nevelkedtem , legalábbis az emlékeimben leginkább az ő nevelése szerepel, nem biztos hogy sikerülni fog a kedvesen való kérés, de mindent megpróbálok. Lehet hogy amint visszakapom az emlékeim, és az a kedves viselkedésem visszajön, amiről korábban mesélt Phoenix, akkor majd rendesen sikerül megköszönnöm. Csak bírjam ki addig.
