Amint észreveszi hogy viszont figyelem, és nem a legkedvesebb energiát árasztom felé, egyből elkapja a tekintetét Gonék felé. Majd jött egy furcsa fazon, aki csak annyit mond hogy kövessük, és ő elvezet a második fordulóhoz. Gondolom ez lenne az első forduló.
Én Gonék mögött futok, jó nagy távolságot tartva Hisokától. Látom hogy a nemrég rám figyelő lány Gonékhoz csapódik, és ismerkedésbe kezd. De nem ő az egyetlen. Egy fehér hajú kis srác is melléjük áll. Ha jól hallom ki a dolgokat, a srác neve Killua, és a lányé pedig... Phoenix. Nem zavarja őket, hogy mindenki hallja őket, vagy talán ennyire magabiztosak? A copfos lányra figyelek, hiszen ő tűnik a legkevésbé kitartónak a kis csoportjukban, de elég erős lehet, ha képes volt a vadász vizsgát bevállalni. Érdekes.
Szeretnék megküzdeni vele, persze nem ő itt az egyetlen, de jelenleg ő a legzavaróbb az én álláspontom szerint.
Úgy tűnik észrevette hogy figyelem, hiszen megrázkódik.
Viszont nem sokáig tartom rajta sokáig tekintetem, és az épp lemaradó Leorió-ra pillantok. Nem bírom ezt a szenvedést. Kibírta a hajón történő válogatást, nem kéne hagynia, hogy kiábránduljak belőle.
Lelassítok, és mellé érve ő is felfigyel rám, de próbál mozgásban maradni. Nem nézek rá, hiszen azzal csak a szánalmamat mutatnám ki, de semmi ilyesmit nem érzek. Csak is magamért teszem.
- Ennyi volt? Reméltem hogy majd együtt vacsorázunk mind a négyen, amint megvan a vadász engedélyünk.
Arcán hatalmas döbbenet mutatkozik meg, én pedig már nem bírom tovább ezt a színjátszást -még ha magamért is teszem-. Előre rohanok, és beérek a sor elejére, pont Gon és Killua mögé. Amint meglátom az alagút végét, gyorsítani kezdek. Elegem van már ebből a helyből.
Pont harmadik ként érek ki.
- Ezaz, én nyertem. - mondja Gon.
- Nem, én. - ellenkezik a fehér hajú.
- Anate, szerinted ki nyert? - néz rám Gon csillogó szemekkel.
- Szerintem... egyszerre volt. - mondom egy kis habozással. Közben többen is kiértek, beleértve Leoriót, a szőkét, azt a Phoenix nevű lányt, és Hisokát is.
- Akkor én veszem a te kajád, te pedig az enyémet - mondja - oh és ti még nem is ismeritek egymást. Ő itt Killua - mutat a kis srácra. - ő pedig itt Anate. - mutat rám.
A copfos lány csak figyel minket. Kezd egyre jobban felidegesíteni.
Közben a furcsa fazonnak nőtt egy hasonmása. Furcsa elméletek, és találgatások, amiknek Hisoka vet véget, egy intés kíséretében. Ha ennyire ki akar tűnni, akkor csak maradjon csöndben, és árassza a szokásos energiáját. Nem kellenek ide színjátszások.
Megint kezdődik a futás, de most egy mocsáron keresztül.
Sokan külön vállnak tőlünk, többen az utolsó sikításaikat hallatják. Gonék is lassan eltűnnek.
Most úgy tűnik nekem sincs sok szerencsém. Sikeresen követtem egy alakváltó csoportot. Pedig én követtem a férfi kisugárzását... hogy történhetett ez. Csak nem le tudják másolni azt is? Sikerült elég távolra vinniük a ködben, így senkinek nem tűnne fel ha segítségért kiáltoznék. Pf, persze.
Egy gyors mozdulattal az összes holtan esik össze. Volt 6 darab, és így már 12-en vannak. Szerintem meg kéne köszönniük.
- Tudod, nem szeretem ha valaki mindig rám mereszti a gyilkos tekintetét. - meghallok egy ismerős hangot.
Megfordulok, és a copfos lányt látom meg.
- Akkor nem kéne ilyen "sebezhető" álcát hordanod.
- Álca? - nézegeti magát. - nincs itt semmilyen álca.
Egy nem épp kedves pillantást vetve rá elindulok egy irányba, ahol Hisoka jelenlétét érzem. Sajnos az ő auráját érzem a leginkább itt. De nem jutok sokáig, mert.. Phoenix -igen, ez volt a neve- megragadja a karom.
- Mikor lettél ilyen.. undok? - szemeiben a szomorúság tükröződik.
- Nem értem miről beszélsz, de jobb lesz ha lekopsz rólam, mielőtt veled is azt csinálom, amit velük tettem. - mutatok a földön fekvő testekre. Erre elengedi a karom.
Amint oda érek a kijelölt pontomhoz, meg is látom jó öreg "barátomat", aki vetekszik valakivel... Gon?!
Na ne már. Ha komolyan gondolja a dolgokat, akkor most helyben meg is ölheti. De nem így tesz.
- Átmentetek. - mondja, és egy pillanatra felém néz, majd becsukott szemmel elindul, gondolom a végállomáshoz, az ájult Leoriót magával cipelve. Mellé szegődöm, magára hagyva Gon-t és az épp hozzá érkező Phoenix-et.
- Csak nem megkedvelted őket? - kérdezi ferde mosolyával.
- És ha azt mondom hogy igen?
Csak mosolyog egy sort, amit nem tudok mire vélni.
Megérkezve a végéhez, a köd eltűnik, és a többiekhez csatlakozunk. Hosika lepakolja az öltönyöst az egyik fához, és ő elmegy egy másikhoz.
Megérkezik mindenki. Ahogy látom Phoenix is itt van.
- Gratulálok. Sikeresen teljesítették az első fordulót. A következő forduló részleteit itt bent fogják megosztani önökkel.
Amint ezt kimondta, el is tűnik. Mi bemegyünk a nagy beton kerítés mögé. Több sütő, és grillező felszerelést pillantunk meg. Ez jónak ígérkezik, a főzés az egyik specialitásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése