2. fejezet- Phoenix szemszögéből

Kora reggeli csoporttal indultam el a vadász vizsgára. Át a hegyen és a szörnyek erdején. Azt mondják aki belép oda nem jön ki élve. A csoportunk több sőt sokkal több mint fele  vissza fordult mikor meglátta az erdőt...maradtunk vagy tízen. Nem is olyan félelmetes mint amilyennek mondják. Egy-két nagyobb vadállat meg rabló, de semmi vészes. Na meg persze az ilyen random kis mocsarak. mire kiértünk belőle, egy város szélén találtuk magunkat. Volt aki egyedül ment de voltak akik csapatokra oszlottak. Én hozzá verődtem egy kissebb csapathoz és viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet ahol a vizsga fog folyni. A csapat egyik tagja már korábban is volt itt. Ledta a "rendelést" és egy szoba szerű liftbe vezettek minket, aminek az ajtaja leérve,egy egész nagy terembe vezetett. Nagyon sokan voltak. Mindenki kapott egy számot. Az enyém a 90-es lett. Volt egy dagi pasas, aki minden újnál bepróbálkozott egy üdítővel. Elég gyanús alak volt így inkább leráztam. Nem szeretem az ilyen "cukros bácsi" beütésű embereket. Márpedig ő az vol. Utánunk sorba érkeztek a csapatok. Akik leginkább megragadták a figyelmem, az egy fehér hajú kis srác volt gördeszkával. Nagyából egy idős lehet velem, később talán még beszélek vele. A másik az utolsónak beeső csapat. Egy szintén velem egykorú sráccal, egy öltönyös bácsival, és egy szőke poncsós..sráccal? igen..srác. A zöld ruhás törpe, (mert persze hozzájuk képest törpe na meg zöld a ruhája) hevesen integetni kezdett valakinek, mire én akarva akaratlanul is oda néztem. Egy lány ült az egyik falnál és vissza integetett neki. Hihetetlen eddig észre se vettem hogy ott van. Mikor sikerült meglátnom az arcát, lesápadtam. Eddig csak képeken láttam, és a Mester is azt mondta hogy egyik-napról a másikra eltűnt és az se biztos hogy él még. De mégis itt van. Az és senpai-om. Annyit hallottam róla, de annyit hogy meg sem tudom számolni. A Mester azt mondta, hogy nagyon kedves volt. De most ahogy néz, mint aki meg akar ölni. Akár egy pillantással. Mi történhetett ez idő alatt? Nem akarom tovább hergelni. Inkább vissza nézek a zöldikére és barátaira, akik voltak oly hülyék és elfogadták a "cukros bácsi" ajándékát. A zöldike szájából patakokban folyik ki az üdítő. Elég vicces látványt nyújt. Úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzájuk, ám feltűnt egy fura fazon, aki bejelentette, hogy elvezet minket a 2. fordulóhoz (mi van az 1.-vel?) és elkezdett futni. Mi pedig utána. Rutás közbe oda verődtem a zöld ruhás sráchoz. Úgy döntöttem mégis csak össze ismerkedek vele.
-Szia -köszönt végül mire észre vette hogy oda kerültem- a nevem Gon. És te ki vagy?-mosolyodott el.
- Phoenix..a nevem Phoenix..de szólíts csak Phee-nek.-ez idő alatt az öltönyös fazon elkezdett vitatkozni a fehér hajúval.
-ez egy álló képesség teszt! -mondta kissé hangosan szinte már ordítva.
-nem az.-ez már Gon volt.-a vizsgáztató csak annyit mondott hogy kövessük.-a fehér hajú hátra gurult.
-hé hány éves vagy?
-tizenkettő-pont egy idős velem. A fehér hajú leugrott a gördeszkáról.- ó király
-Killua vagyok..
-én meg Gon. Ő pedig itt Phoenix- kibukkantam feje mögül és intettem egyet. Jó páran nem bírták az iramot és megálltak. Gon és Killua eldöntötték hogy versenyeznek ezért előre siettek. Én középtájt haladtam szépen kényelmesen. Nem akarok semmit elsietni. Valaki égető tekintetét éreztem hátam mögül. Van egy olyan sejtésem, hogy ugyan az a gyilkos pillantás mint korábban.

1. fejezet - Ana szemszögéből

Hogy a fenébe jutott az eszébe ez a vadász engedélyes dolog. Anélkül is simán ölne. Még hogy azért megy hogy büntetlenül tudjon ölni, a fenét. Ha méltó ellenfelet keres, akkor itt vagyok neki én. Eddig csak egyszer sikerült legyőznie, amikor az őrült énem ellen harcolt. Viszont sikerült meggyőznie. Ha leteszem a vadász vizsgát, akkor olyan adatokhoz juthatok, amihez normál esetben nem tudnék, és akkor sem vádolnának meg, ha az elkövetkezendő kitöréseimnél megölök pár személyt.

Ez a hajó olyan zsúfolt... és mindegyik ember a vadász vizsgára tart. Erősnek hiszik magukat, csak mert ijesztő fejük van.

Viszont páran felkeltették a figyelmemet. Egy szőke srác, valami mexikói ruhában, és a pont most hajóra lépő srác, talpig zöldben. Nagyjából 12 éves lehet. 

Én csak tovább dobálom a kis labdámat, amit fogalmam sincs hogy kitől kaptam, de mindig megnyugodok tőle.

A hajó lassan elindul, és mindenki a kis rácra figyel. Gúnyolják, és jósolgatják a közeli halálát. Erős lehet ha ilyen fiatalon bevállalta ezt, szóval a helyükben én nem piszkálnám. 

Miközben ezen agyalok, az említett sráccal hirtelen találkozik a tekintetünk. Ő csak nagy mosollyal indul el felém.

- Szia. Láttam hogy te vagy itt egyedül lány, és gondoltam magányosnak érzed magad, így ha nem bánod..., oh a nevem Gon, és a tied?

Egy ideig csak bámulok rá, és a felém nyújtott kezére.

- Anate. Te meg a legfiatalabb vagy itt, remélem bírni fogod a feladatokat.

Megfogom a kezét, amire még jobban mosolyog. Lehuppan mellém , és beszélni kezd. Hogy az apját keresi, hogy nagyon vadász akar lenni, és egyéb fölösleges dolgokat említ meg.

- Neked ez az első vadász vizsgád? - kérdezi.

- Igen. 

ÉS folytatja, egészen addig, míg el nem kezd szaglászni az orrával mint egy kutya, majd elrohan. Hirtelen mindenkit beinvitálnak a hajó belsejébe. Csak úgy dőlöngél a hajó. Többen már a taccsot is kidobták. Úgy tűnik hogy csak négyen vagyunk még normálisak a felhozatalból. A szőke srác egy függő ágyon olvassa a könyvét, egy idősebb férfi savanyú almát eszik, Gon épp segít a rosszul lett embereken, én pedig zenét hallgatok. A kapitány is felfigyel erre, amint belép a kabinba, majd be is hív minket a vezető fülkébe. 

Megosztja velünk a dolgokat. Hogy ez a vizsga szelektálása, és csak mi maradtunk. Majd megkérdezi a nevünket, és hogy miért akarunk vadászok lenni. Én és Gon habozás nélkül felelünk, míg a két srác nem akar válaszolni, de egy idő után meggondolják magukat. A szőke neve Kurapika, míg az aktatáskás fazon pedig Leorio. Velük is sikerül beszélgetni, hiszen már más nincs is aki tovább jutott volna. Amint elhagyjuk a hajót, én más fele indulok mint ők. Igaz még meg kell találnom a gyülekező helyet, de ez már nem nehéz.

Egy könnyedén meggyőzött férfi kísér el a vadászvizsgára készülők közé, ahol nagy valószínűséggel már Hisoka is ott van. Nem akartam vele együtt menni, még a végén azt hiszik hogy "barátok" vagyunk. 

Egy étteremhez kerülök. Semmi különleges dolog, belépve a kísérőm egész érdekesen "rendel", majd elkísér egy privát szobába. Mint kiderül, ez egy jól álcázott lift. Amint eléri az alját feltárul. Sok embert pillantok meg, számokkal a ruhájukon.

Én is kapok egy említett számot. 109

Elég sokan vannak. Körülnézek, és meg is pillantom ravasz mosolyával "drága barátomat". Többen is kitűnnek, de nem a kinézetükkel, hanem az őket körülvevő aurájukkal. Például egy fehér hajú kis srác, és egy barna hajú lány, aki hasonlóan hordja a haját mint én. Nem törődve a rám szegeződő tekintetekkel a falhoz megyek, és leülök. Előveszem a fülesemet, és zenét hallgatok. Még jó hogy kicsi a zene lejátszóm, mert így el férnek egy kis helyen is ,a labdával együtt. Érzem hogy figyel engem a szeme sarkából. Nem tudna legalább most az egyszer lekopni rólam?

Végre máshova tereli a figyelmét, így most nyugodtan megzavarhat egy másik tényező. Egy kövér srác. Olyan kisugárzása van, aki tipikusan a kezdők megtörésére szakosodott, miután neki nem sikerült elsőnek.

- Téged most látlak itt először. Gondolom nagyon izgulsz. Kérsz egyet? - nyújt felém egy doboz üdítőt. Mi lehet benne... hashajtó? Jó próbálkozás öreg, hiszen nincs felbontva, és senki sem gyanakodna... de nem ezen a helyen. 

- Kösz inkább passzolom. De jobb ha tudod. - közel hajolok hozzá, hogy csak ő hallja - Csak egy rossz mozdulat, és kinyírlak. 

Ijedten kapkodja össze magát. Legalább nem fog többet próbálkozni. 

Több ember is érkezik, de nagyon kevesen tűnnek strapabírónak. Az utolsó pillanatokban lép be a nemrég megismert három srác. Amint Gon észrevesz, boldogan integet felém, gondolom azért hogy menjek oda. Én visszaintegetek neki, de nem állok föl a helyemről. Viszont észreveszem a szemem sarkából, hogy a copfos barna hajú lány engem figyel. Nem tudom miért, de ha tovább folytatja, talán átgondolom a megölését.