Kora reggeli csoporttal indultam el a vadász vizsgára. Át a hegyen és a szörnyek erdején. Azt mondják aki belép oda nem jön ki élve. A csoportunk több sőt sokkal több mint fele vissza fordult mikor meglátta az erdőt...maradtunk vagy tízen. Nem is olyan félelmetes mint amilyennek mondják. Egy-két nagyobb vadállat meg rabló, de semmi vészes. Na meg persze az ilyen random kis mocsarak. mire kiértünk belőle, egy város szélén találtuk magunkat. Volt aki egyedül ment de voltak akik csapatokra oszlottak. Én hozzá verődtem egy kissebb csapathoz és viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet ahol a vizsga fog folyni. A csapat egyik tagja már korábban is volt itt. Ledta a "rendelést" és egy szoba szerű liftbe vezettek minket, aminek az ajtaja leérve,egy egész nagy terembe vezetett. Nagyon sokan voltak. Mindenki kapott egy számot. Az enyém a 90-es lett. Volt egy dagi pasas, aki minden újnál bepróbálkozott egy üdítővel. Elég gyanús alak volt így inkább leráztam. Nem szeretem az ilyen "cukros bácsi" beütésű embereket. Márpedig ő az vol. Utánunk sorba érkeztek a csapatok. Akik leginkább megragadták a figyelmem, az egy fehér hajú kis srác volt gördeszkával. Nagyából egy idős lehet velem, később talán még beszélek vele. A másik az utolsónak beeső csapat. Egy szintén velem egykorú sráccal, egy öltönyös bácsival, és egy szőke poncsós..sráccal? igen..srác. A zöld ruhás törpe, (mert persze hozzájuk képest törpe na meg zöld a ruhája) hevesen integetni kezdett valakinek, mire én akarva akaratlanul is oda néztem. Egy lány ült az egyik falnál és vissza integetett neki. Hihetetlen eddig észre se vettem hogy ott van. Mikor sikerült meglátnom az arcát, lesápadtam. Eddig csak képeken láttam, és a Mester is azt mondta hogy egyik-napról a másikra eltűnt és az se biztos hogy él még. De mégis itt van. Az és senpai-om. Annyit hallottam róla, de annyit hogy meg sem tudom számolni. A Mester azt mondta, hogy nagyon kedves volt. De most ahogy néz, mint aki meg akar ölni. Akár egy pillantással. Mi történhetett ez idő alatt? Nem akarom tovább hergelni. Inkább vissza nézek a zöldikére és barátaira, akik voltak oly hülyék és elfogadták a "cukros bácsi" ajándékát. A zöldike szájából patakokban folyik ki az üdítő. Elég vicces látványt nyújt. Úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzájuk, ám feltűnt egy fura fazon, aki bejelentette, hogy elvezet minket a 2. fordulóhoz (mi van az 1.-vel?) és elkezdett futni. Mi pedig utána. Rutás közbe oda verődtem a zöld ruhás sráchoz. Úgy döntöttem mégis csak össze ismerkedek vele.
-Szia -köszönt végül mire észre vette hogy oda kerültem- a nevem Gon. És te ki vagy?-mosolyodott el.
- Phoenix..a nevem Phoenix..de szólíts csak Phee-nek.-ez idő alatt az öltönyös fazon elkezdett vitatkozni a fehér hajúval.
-ez egy álló képesség teszt! -mondta kissé hangosan szinte már ordítva.
-nem az.-ez már Gon volt.-a vizsgáztató csak annyit mondott hogy kövessük.-a fehér hajú hátra gurult.
-hé hány éves vagy?
-tizenkettő-pont egy idős velem. A fehér hajú leugrott a gördeszkáról.- ó király
-Killua vagyok..
-én meg Gon. Ő pedig itt Phoenix- kibukkantam feje mögül és intettem egyet. Jó páran nem bírták az iramot és megálltak. Gon és Killua eldöntötték hogy versenyeznek ezért előre siettek. Én középtájt haladtam szépen kényelmesen. Nem akarok semmit elsietni. Valaki égető tekintetét éreztem hátam mögül. Van egy olyan sejtésem, hogy ugyan az a gyilkos pillantás mint korábban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése