Nem hiszem el, még csak sorra sem jutottam, és máris eldöntötte hogy mindenki megbukott. Ha ezt megkóstolta volna, akkor legalább én tovább juthatnék több szenvedés nélkül. De legalább a tojás szerzés jól sikerült.
Most egy hatalmas épület tetején állunk, ahol a vizsga harmadik fordulója történik. Le kell jutni a torony aljába, de nem lehet az oldalán lemászni hála a nagy szörnyeknek, amik a levegőben úsznak. Viszont itt valami furcsa. Érzem hogy a lebegő áramlik be egyes réseken. Csapóajtók. Megfigyelek pár leeső embert. Egy csapóajtót csak egyszer lehet használni... lássuk, melyik is használható még. Meg is találok egyet. Nem volt nehéz, hiszen nagyon sok van belőlük. Belezuhanok egy enyhén sötét szobába. Könnyedén a lábamra érkezek.
Két óra szerű valami van egy asztalon, és egy kijelző. Felveszem az egyiket, és várok. Úgy tűnik csak akkor indulhatok el, ha beesik mellém még valaki. Egy ideig várok, közben unalmamban, a kis póker jeles labdámat kezdem el dobálni a falnak.
Egy idei várakozás után végre sikerül valakinek rátalálnia a hozzám vezető csapóajtóra. Meglátva, hogy ki is esett be hozzám ügyetlenen, idegesen fordulok az karórát tartó asztal felé.
- Au.. nem tudtak volna legalább egy puha szivacsot ide tenni? - föltápászkodik, majd rám néz. - Oh...
Majd meglátja a kis órát, és fogja az adást. Felveszi, majd egyből megmutatkozik a képernyőn egy kérdés.
- Mielőtt elkezdenénk, lenne egy kérésem. - szólok hozzá. - Ne állj az utamba.
Ő csak gúnyosan elfordítja a fejét.
Megválaszolva a kérdést - ami, a ki akartok e jutni? volt - elindulunk. Több kérdéssel is szembe kerülünk, de ezek mind útbaigazításosak voltak. Majd egy nagy terembe érünk. Drótok, csövek, fémoszlopok, és fém hidak a fejünk fölött. Olyan mint egy régi gyár épület.
Két öltönyös ember jelenik meg előttünk, akiken láthatóan bilincs van.
- Megjöttek. - mondja az egyik, erre leesnek róluk a bilincsek, ezzel együtt még a "köntösüket" is levetik. Az egyik egy narancs hajú lány, míg a másik egy macsósabb férfi.
- Ti vizsgáztatók lennétek? -kérdezi Phoenix. Szerintem ez nem kérdés.
- Pontosan. Tudjátok kaptunk egy lehetőséget. Amennyit hátráltatunk titeket, annyit levesznek a büntetésünkből. Szóval ne csodálkozzatok ha nem fogjuk vissza magunkat.
A narancska felém rohan, míg a férfi Phoenix-et támadja meg.
Én könnyedén kikerülöm a csapásait, a copfos lány viszont egy kicsit küszködik a nagy darab fickóval, aki nem csak erősnek tűnik, de még gyors is.
- Azt hiszed hogy gyors vagy? Nem kéne csak erre támaszkodnod. - mondja ellenfelem, és hirtelen eltűnik a szemem elől, de úgy tűnik a jelenlét elrejtése nála teljesen új fogalom.. lenne ha megemlíteném neki, így ez sem talál teljesen célba. Viszont sikerült megérintenie a bal alkarom. Ezzel hatalmas mosoly kerül az arcára.
- Mi olyan vicces. - kérdezem.
- Lehet hogy nem a fizikai képességeim kihasználásáért kerültem ide be, de vannak trükkök a tarsolyomba.
Viszont a nagy mosoly nem sokáig marad rajta az arcán, hiszen felváltja azt a pánikosnak tűnő meglepődöttség.
- Mi.. te...? Neked nincs senkid? Valaki akit félsz elveszíteni? - hisztérikusan ordít.
- Idegesítesz. - mondom még mindig tartva nyugodt viselkedésem. Hirtelen kerülök háta mögé, és a kezemre került vért lerázom. - Bocs, de nem emlékszek senki ilyesmire.
A földre zuhan, feje pedig arrébb gurul.
Ránézek a másik két civakodóra. Phoenix épp az utolsó csapását méri be rá, majd amint az ellenfele eszméletlenül hullik a földre, összeszed pár üveggolyónak tűnő tárgyat. Igen, azok üveggolyók.
- Ilyen kíméletességgel nem hiszem hogy sokra fogod vinni. - szólok hozzá.
Ő viszont csak a fejetlen narancskát figyeli elborzadva. Megrázza a fejét, és a szemeimbe néz. Nem látom benne azt, hogy félne, sem azt hogy utálna, hogy képes vagyok valakit megölni. Ugyan olyan a tekintete, mint mikor Gonékkal beszél. Még egy picit sem aggódik?
- Ezt hogy érted? - válaszol vissza teljesen nyugodtan. Közben az ajtó fel sétálunk, ami megnyílt, amint elintéztük őket.
- Életfogytiglanra voltak így is ítélve, így legalább ő gyorsabban megszabadult a rabságától.
- Lehet, de a pasasnak legalább lesz ideje elgondolkozni az élet értelmén. - mondja, és mintha egy félmosolyt látnék az arcán.
Tényleg nem aggódik? Nem rég még azzal fenyegettem hogy megölöm, most meg...
Kiérünk egy nagyobb terembe, ahol már többen is vannak.
- A negyedik továbbjutó a 109-es számú Anate!
- Az ötödik továbbjutó a 90-es számú Phoenix! - jelenti be egy hangos bemondó.
Szóval eddig csak hatan vagyunk, nézzük csak. Egy fura robot szerű fazon, egy kopasz nindja, és Hisoka. Remek, gondolom ő lett az első. Leülök a sikeresen bezárult ajtónk mellé, és előveszem a fülesem.
Ő a kis golyóit veszi elő, és vizsgálgatni kezdi.
Elég sok időbe telik a várakozás. Már többen is érkeztek, de Gonékat nem látom. Remélem sikerül nekik megcsinálni. Kisvártatva megjelenek ők is, pont az utolsó pillanatokban. Phoenix nem szalad egyből hozzájuk, sőt még engem is elhív.
- Nem jössz? - felém nyújtja a kezét hogy felsegítsen.
- Menj csak. - nézek félre. Ő egy kis ideig hezitál, majd Gonékhoz megy, és gratulál nekik, és kérdezi, hogy miért lett ilyen a kezük. A
Megint megjelenik valaki, és egy hajóra vezényelnek minket, amelyikkel elvisznek a negyedik fordulóhoz.
