Mihelyst kiértünk az alagútból, Gon bemutatott mindenkinek. A senpai nevét nem kellett volna mondania..így is tudtam. Nemsokkal később egy férfi bukkant elő, aki azt állította, hogy ő az igazi vizsgáztató, és aki megfuttatott minket, az egy ember arcú majom. Kapott is egy-két kártyát az arcába amit egy bohóc szerűségnek öltözött fura fazon dobott felé, és a "hamisítvány" felé. Persze mint kiderült, a hamisítványnak vélt vizsgáztató volt az igazi. Tovább indultunk a mocsáron keresztül. Ahogy tudtam, követtem a csoportot, ám valahol teljesen máshol lyukadtam ki. Hat ember arcú majom fogja közre Anatét, aki egy gyors mozdulattal, az összeset ketté szeli, így holtan rogynak össze. Kis habozás után, de megszólítom.
- Tudod, nem szeretem ha valaki mindig rám mereszti a gyilkos tekintetét.-léptem felé, mire ő megfordult.
-Akkor nem kéne ilyen "sebezhető" álcát hordanod.
- Álca? -néztem magamra. Miféle álca?- Nincs itt semmilyen álca-erre a kijelentésemre egy elég gúnyos pillantással társulva elindul. Ha már a markomban van, nem hagyom hogy elszökjön, így megragadom a karját.-Mikor lettél ilyen...undok?-eléggé le hangolt hogy az akiről olyan sok jót hallottam, és ennyi ideig felnéztem, valójában nem is az akinek hittem.
- Nem értem miről beszélsz. De jobb lesz ha lekopsz rólam mielőtt veled is azt csinálom amit velük tettem.-bök fejével a földön heverő hullákra. Beletörődve makacsságába, elengedem a kezét. Kicsivel Anate után, oda érek hozzájuk. Én Gon-hoz sietek, a bohóc fazon, a vállán az Leorió-val, és Anate-vel az oldalán indulnak el a végére.
- Meg vagy? -kérdezel a fiútól, aki erre kis habozással ugyan de vidáman nyugtázza hogy igen. Lassan oda értünk a végére. Idő közbe Kurapika is csatlakozott hozzánk. Mikor oda értünk, és megtaláltul Leorió-t Killua is felbukkant. Gonnal váltottak egy-két szót, én pedig közbe a közelükbe legyeskedtem. Azzal a lendülettel, ahogy a fiúk befejezték a beszélgetést, a vizsgáztató bejelentette, hogy az első fordulón átmentünk. Egy nagy beton kerítés mögé kellett bemennünk. Mindenhol pultok, sütők és minden ami egy konyhába kell. A főzés nem igazán az erősségem de azért nem is lesz rosszul tőle az ember. Egy fura nőci köszöntött minket, aki egy kanapén ült. Mögötte pedig egy nagydarab pasas. A nő bemutatkozott, és elmagyarázta hogy mit kell tennünk. Buhara dobbantott egyet.
- A szükséges hozzávaló a disznó hús. Szabadon felhasználhatjátok a Biska erdő bármely sertését.-kis magyarázás után, rácsapott a hasára, és útnak indított bennünket. Gonnak hála megtaláltuk a disznókat, ám arra nem számítottunk hogy hús evőek, és üldözni kezdtek. Csatázni kezdtünk a disznókkal. Kishíján mindenki. Gon egy szerencsés mozdulat miatt rájött a gyenge pontjukra, így könnyedén elejthettük őket, és indulhattunk vissza. A legnépszerűbb módszer az egyben sütés volt. Én inkább fogtam, és meggrilleztem. Voltak akik ugyan úgy felszelték a disznót, és nem egyben sütötték. Menchi-nek persze ez se tetszett, mondván, hogy túl fűszereztem..Másodiknak a sushit választotta. Édes vízi halból persze hogy pocsék.. mit várt tőle? Mindenkit megbuktatott. Ám a Vadász bizotság elnöke közbeszolt. Kitalálta, hogy Menchineki is részt kell venni a próbán, így végül a tojás főzést választotta. De nem akármilyen tojást. Póksas tojást ami egy szakadék fölött lóg fürtökben, és magunknak kell megszerezni. Hogy pontos legyek, leugorni és felhozni. Jó páran odavesztek közbe. Az íze valami mennyei.
Mivel a tojásokat is megszereztük, az út szabad a harmadik forduló felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése