Megérkezve a szigetre, abban a sorrendben szállunk le a hajóról, amilyen sorrendben megérkeztünk az előző feladatban. Én szép lassan feltérképezem a helyet. Egész nagy, és jól kihasználható. Egy ideig eltart, amíg megtalálom a célpontomat, persze ha megint olyan semmit tevő lesz, mint amilyen lenni szokott, akkor nem is lesz olyan nehéz. Egyhamar meg is találom. Épp végzett az ő célpontjának az elintézésével. Hagyok neki egy kis pihenőt, hiszen beszedett egy két ütést, igaz egyik sem komoly. Addig én is pihenek egyet.
Miután sikeresnek érzem a kis pihenőmet, megyek és megzavarom az övét. Gyorsan reagál a közeledésemre, és felpattan ültéből.
- Szépen, és gyorsan elintézted azt a nőt. Ha velem is ilyen szerényen bánsz el, akkor nem tudok sok jót jósolni neked. - mondom.
- Tessék? - értetlenül vakarja a fejét. - Gondolom az én kártyámat húztad.
Bólintok.
- Van két lehetőséged. Ide adod ellenállás nélkül, vagy elveszem.
Persze a tekintetén látszódik, hogy esze ágában sincs nekem adni.
- Rendben.
Neki futok, és gyorsaságomtól egy kicsit meghökkenve arrébb ugrik.
- Mindig gyorsasági versenyzőket kapok ki? - nyávogja. Én viszont nem állok le. Gyorsan kerülgeti a gyengébb csapásaimat, de még így is betalálok jó párszor.
- Teljesen más vagy. - mondja hirtelen. Megtorpanok.
- Ismertük mi egymást valaha? - kérdezem.
- Nem, még személyesen sosem találkoztunk, de nagyon sokat halottam rólad a mester-től. Ő mindig úgy írt le, hogy kedves vagy, életvidám... de most... egyáltalán nem látom ezt rajtad. Mióta itt vagy, nem láttalak mosolyogni... nem láttalak boldognak,
Úgy tűnik tud valamit rólam. Főleg az a mester nevezetű egyén. De nem kérdezhetek rá csak így a dolgokra, főleg azután, ahogy viselkedtem vele. Kiegyenesedek, és hátat fordítva elindulok az erdő sűrűjébe.
- Várj, hova mész? - kérdezi. - Nem kell a számom?
- Tartsd meg.
Nem tudom, hogy most hogy nézhet rám, de biztos idiótának tart.
Gyorsan megszereztem a maradék 3 kártyát, és lepihentem egy fa törzsénél. Sikerült szereznem egy kisebb sérülést, amire rá is szállnak a pillangók.
Boldogság. Nem tudom mi az. Az is valami olyasmi lehet, ami az emlékeim elvesztése előtt történt velem. Miért nem emlékszem semmire? Mi történhetett? Talán az a mester tudná. De ahhoz közel kéne kerülnöm Phoenix-hez, hogy elvezessen hozzá. Talán tényleg meg kéne változnom, csak egy kicsit. Viszont ha Hisoka megtudja, hogy mennyire sikerült ennek a lánynak elterelnie a gondolataimat a "jó" irányba, nem hiszem hogy kesztyűs kézzel bánna velem a kis edzéseink során.
Lejárt az idő. Akiknek sikerült megszerezniük a kártyákat, azok mind a hajónál állnak. Csak én, Hisoka, és a robot szerű izé szerezte meg 4 részletben a hat pontot. Mindenki más "tisztességes" volt. A következő helyszín az utolsó próba. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése