8.fejezet Phee

Az idő lejárt. Aki megszerezte mind a hat pontot, továbbjutott. A többiek mind kiestek.
Az utolsó fordulóra, egy hőlégballonnal vittek minket. Körülbelül fél nap lehetett mire odaértünk. Egy ágrajzon, beosztottak minket, és megkezdődött az utolsó forduló. A nyertesek, kiléphettek a versenyből, és azonnal megkapták az engedélyüket. A vesztesek pedig a következő meccsen harcolhattak. A végén pedig csak egy esett ki. Én egy pici kis nálam alacsonyabb fiúval kerültem össze. Észre sem venné az ember hogy ott van, ha nem lenne a fején egy nagy, csörömpölő bohóc sapka. A harmadik csata volt a mienk. A bíró elmondta a szabályokat, és elindította a meccset. A fiú még az előbb elővett egy jókora láncot. Jó sok hely lehet abban a táskában. A lánc földön lévő részei, mint egy kígyó kezdtek tekeregni, majd fel emelkedtek és lebegni-tekeregni kezdtek. Aha..szóval ős is befolyásoló. A lánc vége megmaradt a fejem magasságába, és mintha szemezne velem, megállt, majd hirtelen megindult felém. Egy pillanatig hezitáltam, de félreugrottam és sikerült kitérnem. Egy szép piros karcolás jelent meg arcomon. Úgy döntöttem egy ideig még mérlegelem vajon mit is tud. Nem várt rám, hogy támadjak, így hát a lánc vége ugyanezt a támadást kísérelte meg csak éppen mögülem. Megint kitértem. Egy darabig eljátszogattunk, mert nem volt képes mással előállni. Ezalatt én pár kis golyócskámat feldobáltam jóval a fejünk fölé. A szökelésben észre se vettem hogy ez az izé körbecsavart, ennek hatására csapdába ejtett és megszorított.

-úgy tűnik nem is vagy olyan okos mint amilyennek látszol- szólalt meg végül a töpszli.

-úgy gondolod?-vigyorodtam el- nézz csak magad fölé.- vagy 20-25 golyó várakozott készenlétben fölötte, arra várva, hogy megindulhassanak célpontjuk felé.

-üveggolyók?-fintorodott el- te eszednél vagy? ezzel meg is alapoztad a győzelmem. Azok a kis golyócskák mit sem érnek. Ez olyan mintha egy oroszlán ellen egy levelibékát küldenél hogy verje meg.

-úgy gondolod? Ez esetben én vagyok az oroszlán.- az egyik golyó felém úszott, majd megállva fejem fölött, zuhanásba kezdett, ezzel elvágva az acél láncot. Evvel elérve, hogy lássam a fiú meglepett arcát.- ezek a golyók több mint 200 km/h-val tudnak száguldani és az erejük szintén valahogy így. Hogy őszinte legyek magam sem tudom. Kedvem szerint változtatom az erejét és a sebességét de az tuti ,hogy keményebb mint az acél...és ha most nem akarsz törött bordákkal távozni, add fel. 

-adja a halál. Tuti kamu- majd a megmaradt épségben lévő láncdarabkákat, újra a levegőbe emelte.

-kamu a füled.-azzal egy kis rózsaszín golyó megindult a fiú fele és gyomorszájon vágta- add fel..

-soha-markolt rá felsőjére az említett helyen, majd egy újabb érkezett hátulról, mely a földre terítette.

-add fel és abba hagyom...kisbéka...

-nem-tápászkodott volna fel ha a következő három ami felé tartott el nem találja. Elé léptem és legugoltam.

-kérlek..nincs ínyemre a kínzás..de ha így folytatod nem lesz jó vége. A következő menetben még újra próbálhatod.-morgott 1-2-t majd a következő nem és egy újabb golyó hatására feladta. Így hát az én meccsem itt véget is ért. Kíváncsi leszek, mit produkál drága senpai-om

7.fejezet - Ana

Megérkezve a szigetre, abban a sorrendben szállunk le a hajóról, amilyen sorrendben megérkeztünk az előző feladatban. Én szép lassan feltérképezem a helyet. Egész nagy, és jól kihasználható. Egy ideig eltart, amíg megtalálom a célpontomat, persze ha megint olyan semmit tevő lesz, mint amilyen lenni szokott, akkor nem is lesz olyan nehéz. Egyhamar meg is találom. Épp végzett az ő célpontjának az elintézésével. Hagyok neki egy kis pihenőt, hiszen beszedett egy két ütést, igaz egyik sem komoly. Addig én is pihenek egyet.
Miután sikeresnek érzem a kis pihenőmet, megyek és megzavarom az övét. Gyorsan reagál a közeledésemre, és felpattan ültéből.
- Szépen, és gyorsan elintézted azt a nőt. Ha velem is ilyen szerényen bánsz el, akkor nem tudok sok jót jósolni neked. - mondom.
- Tessék? - értetlenül vakarja a fejét. - Gondolom az én kártyámat húztad.
Bólintok.
- Van két lehetőséged. Ide adod ellenállás nélkül, vagy elveszem.
Persze a tekintetén látszódik, hogy esze ágában sincs nekem adni.
- Rendben.
Neki futok, és gyorsaságomtól egy kicsit meghökkenve arrébb ugrik.
- Mindig gyorsasági versenyzőket kapok ki? - nyávogja. Én viszont nem állok le. Gyorsan kerülgeti a gyengébb csapásaimat, de még így is betalálok jó párszor.
- Teljesen más vagy. - mondja hirtelen. Megtorpanok.
- Ismertük mi egymást valaha? - kérdezem.
- Nem, még személyesen sosem találkoztunk, de nagyon sokat halottam rólad a mester-től. Ő mindig úgy írt le, hogy kedves vagy, életvidám... de most... egyáltalán nem látom ezt rajtad. Mióta itt vagy, nem láttalak mosolyogni... nem láttalak boldognak,
Úgy tűnik tud valamit rólam. Főleg az a mester nevezetű egyén. De nem kérdezhetek rá csak így a dolgokra, főleg azután, ahogy viselkedtem vele. Kiegyenesedek, és hátat fordítva elindulok az erdő sűrűjébe.
- Várj, hova mész? - kérdezi. - Nem kell a számom?
- Tartsd meg.
Nem tudom, hogy most hogy nézhet rám, de biztos idiótának tart.

Gyorsan megszereztem a maradék 3 kártyát, és lepihentem egy fa törzsénél. Sikerült szereznem egy kisebb sérülést, amire rá is szállnak a pillangók.
Boldogság. Nem tudom mi az. Az is valami olyasmi lehet, ami az emlékeim elvesztése előtt történt velem. Miért nem emlékszem semmire? Mi történhetett? Talán az a mester tudná. De ahhoz közel kéne kerülnöm Phoenix-hez, hogy elvezessen hozzá. Talán tényleg meg kéne változnom, csak egy kicsit. Viszont ha Hisoka megtudja, hogy mennyire sikerült ennek a lánynak elterelnie a gondolataimat a "jó" irányba, nem hiszem hogy kesztyűs kézzel bánna velem a kis edzéseink során.

Lejárt az idő. Akiknek sikerült megszerezniük a kártyákat, azok mind a hajónál állnak. Csak én, Hisoka, és a robot szerű izé szerezte meg 4 részletben a hat pontot. Mindenki más "tisztességes" volt. A következő helyszín az utolsó próba. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lesz.

6.fejezet- Phoenix

A vizsgáztató, egy pici fura szemüveges fazon. Miután kiértünk, adott nekünk egy rövid tájékoztatót, majd elő hozatott egy kis dobozkát. Érkezési sorrendben húztunk. Miután az összes kártya elfogyott, a borítóját lehúzhattuk. Az én számom a 80-as. Hmm..lássuk csak. Megvan! Egy napszemüveges vörös göndör hajú lány.
-A szám tulajdonosa a célpontotok. Ha megszerzed a célpontotok számát, három pontot kapsz. Ha sikerül megvédened a saját számod, szintén három pontot kapsz. Minden más szám, egy pontot ér. A cél, hogy az egy hét alatt, hat pontot szerezz.- miután mindent elmondott, felpakoltak, vagyis felszálltunk egy hajóra ami 1-2 órán keresztül tartó útra vitt minket. Dögunalom volt. Mikor megérkeztünk, az előző feladat érkezési sorrendjében szálltunk le. Mire az én kis célpontocskámat megtaláltam, már rég lement a nap. Egy ideig csak figyeltem, de mikor közelebb akartam menni, valamibe beakadtam és pofára estem. Na ez volt az a momentum ami miatt lebuktam. A csaj rögtön észre vett és készenlétbe helyezte magát hogy akármikor támadhatok. Én csak felálltam és leporoltam magam.
- engem húztál igazam van?-tért azonnal a lényegre már a legelején.
- honnan tudtad? - hirtelen nem esett le mit mondott- ooh..oooh...ja igen te vagy az.
- akkor ez könnyebb lesz mint gondoltam. -dobja le a dzsekiét.-erősebb vagyok mint amennyire látszik.
Vágta be magát boxoló pózba és már indult is felém. Gyorsasága az van nem is kicsi. De ahhoz nem elég hogy ne tudjam kikerülni. Mindeközben kényelmesen kihalásztam a kis tarisznyámból az üveggolyóimat.
- azok..üveggolyók? tényleg?-tört ki belőle a nevetés- kislány ez nem a játszótér. Ez csata merő. Itt élet halálra megy a küzdelem.-már most utálom. Újra rohamozni kezdett. Az ütései egész erősek. Egy-kettőt hagytam betalálni, hogy felmérhessem kb milyen is kehet. Azt hiszem ez később még fájhat. Feldobtam az összes golyót ami a kezeimben volt mire azok a nen-em hatására, vörösen izzva lebegni kezdtek.- még ha ilyen sok is van belőlük nem mész velük semmire. Ezek csak szánalamas kis golyócskák. Egyet direkt elrepítettem a feje mellett ami egy nagy lyukat hozott létre egy elég vastag fában.
-te tényleg ennyire hülye vagy? - semmi kedvem nincs kedvesnek lenni. Valahogy az ilyen "akció" jelenetekbe nem is megy.- Lehet hogy sok van belőle, de egy is elég lesz!

Az egyik üveggolyót, ami a mutató ujjam fölött lebegett, felé röpítettem, és gyomorszájon találtam, melynek hatására össze esett és el is ájult. Oda mentem hozzá és elő kerestem a sorszámát. Már csak az a dolgom, hogy megvédjem a sajátom. Kerestem egy nyugis helyet ahol tüzet rakhatok, és letelepedtem. Nyugalmam nem tartott 2-3 óránál tovább, ugyanis drága senpai-om megzavarta a csendet.

5.fejezet - Ana

Nem hiszem el, még csak sorra sem jutottam, és máris eldöntötte hogy mindenki megbukott. Ha ezt megkóstolta volna, akkor legalább én tovább juthatnék több szenvedés nélkül. De legalább a tojás szerzés jól sikerült.

Most egy hatalmas épület tetején állunk, ahol a vizsga harmadik fordulója történik. Le kell jutni a torony aljába, de nem lehet az oldalán lemászni hála a nagy szörnyeknek, amik a levegőben úsznak. Viszont itt valami furcsa. Érzem hogy a lebegő áramlik be egyes réseken. Csapóajtók. Megfigyelek pár leeső embert. Egy csapóajtót csak egyszer lehet használni... lássuk, melyik is használható még. Meg is találok egyet. Nem volt nehéz, hiszen nagyon sok van belőlük. Belezuhanok egy enyhén sötét szobába. Könnyedén a lábamra érkezek.

Két óra szerű valami van egy asztalon, és egy kijelző. Felveszem az egyiket, és várok. Úgy tűnik csak akkor indulhatok el, ha beesik mellém még valaki. Egy ideig várok, közben unalmamban, a kis póker jeles labdámat kezdem el dobálni a falnak. 

Egy idei várakozás után végre sikerül valakinek rátalálnia a hozzám vezető csapóajtóra. Meglátva, hogy ki is esett be hozzám ügyetlenen, idegesen fordulok az karórát tartó asztal felé.

- Au.. nem tudtak volna legalább egy puha szivacsot ide tenni? - föltápászkodik, majd rám néz. - Oh...

Majd meglátja a kis órát, és fogja az adást. Felveszi, majd egyből megmutatkozik a képernyőn egy kérdés.

- Mielőtt elkezdenénk, lenne egy kérésem. - szólok hozzá. - Ne állj az utamba.

Ő csak gúnyosan elfordítja a fejét. 

Megválaszolva a kérdést - ami, a ki akartok e jutni? volt - elindulunk. Több kérdéssel is szembe kerülünk, de ezek mind útbaigazításosak voltak. Majd egy nagy terembe érünk. Drótok, csövek, fémoszlopok, és fém hidak a fejünk fölött. Olyan mint egy régi gyár épület. 

Két öltönyös ember jelenik meg előttünk, akiken láthatóan bilincs van.

- Megjöttek. - mondja az egyik, erre leesnek róluk a bilincsek, ezzel együtt még a "köntösüket" is levetik. Az egyik egy narancs hajú lány, míg a másik egy macsósabb férfi. 

- Ti vizsgáztatók lennétek? -kérdezi Phoenix. Szerintem ez nem kérdés. 

- Pontosan. Tudjátok kaptunk egy lehetőséget. Amennyit hátráltatunk titeket, annyit levesznek a büntetésünkből. Szóval ne csodálkozzatok ha nem fogjuk vissza magunkat. 

A narancska felém rohan, míg a férfi Phoenix-et támadja meg. 

Én könnyedén kikerülöm a csapásait, a copfos lány viszont egy kicsit küszködik a nagy darab fickóval, aki nem csak erősnek tűnik, de még gyors is.

- Azt hiszed hogy gyors vagy? Nem kéne csak erre támaszkodnod. - mondja ellenfelem, és hirtelen eltűnik a szemem elől, de úgy tűnik a jelenlét elrejtése nála teljesen új fogalom.. lenne ha megemlíteném neki, így ez sem talál teljesen célba. Viszont sikerült megérintenie a bal alkarom. Ezzel hatalmas mosoly kerül az arcára.

- Mi olyan vicces. - kérdezem.

- Lehet hogy nem a fizikai képességeim kihasználásáért kerültem ide be, de vannak trükkök a tarsolyomba.

Viszont a nagy mosoly nem sokáig marad rajta az arcán, hiszen felváltja azt a pánikosnak tűnő meglepődöttség. 

- Mi.. te...? Neked nincs senkid? Valaki akit félsz elveszíteni? - hisztérikusan ordít.

- Idegesítesz. - mondom még mindig tartva nyugodt viselkedésem. Hirtelen kerülök háta mögé, és a kezemre került vért lerázom. - Bocs, de nem emlékszek senki ilyesmire. 

A földre zuhan, feje pedig arrébb gurul. 

Ránézek a másik két civakodóra. Phoenix épp az utolsó csapását méri be rá, majd amint az ellenfele eszméletlenül hullik a földre, összeszed pár üveggolyónak tűnő tárgyat. Igen, azok üveggolyók.

- Ilyen kíméletességgel nem hiszem hogy sokra fogod vinni. - szólok hozzá.

Ő viszont csak a fejetlen narancskát figyeli elborzadva. Megrázza a fejét, és a szemeimbe néz. Nem látom benne azt, hogy félne, sem azt hogy utálna, hogy képes vagyok valakit megölni. Ugyan olyan a tekintete, mint mikor Gonékkal beszél. Még egy picit sem aggódik?

- Ezt hogy érted? - válaszol vissza teljesen nyugodtan.  Közben az ajtó fel sétálunk, ami megnyílt, amint elintéztük őket.

- Életfogytiglanra voltak így is ítélve, így legalább ő gyorsabban megszabadult a rabságától. 

- Lehet, de a pasasnak legalább lesz ideje elgondolkozni az élet értelmén. - mondja, és mintha egy félmosolyt látnék az arcán.

Tényleg nem aggódik? Nem rég még azzal fenyegettem hogy megölöm, most meg...

Kiérünk egy nagyobb terembe, ahol már többen is vannak. 

- A negyedik továbbjutó a 109-es számú Anate!

- Az ötödik továbbjutó a 90-es számú Phoenix! - jelenti be egy hangos bemondó. 

Szóval eddig csak hatan vagyunk, nézzük csak. Egy fura robot szerű fazon, egy kopasz nindja, és Hisoka. Remek, gondolom ő lett az első. Leülök a sikeresen bezárult ajtónk mellé, és előveszem a fülesem. 

Ő a kis golyóit veszi elő, és vizsgálgatni kezdi.

Elég sok időbe telik a várakozás. Már többen is érkeztek, de Gonékat nem látom. Remélem sikerül nekik megcsinálni. Kisvártatva megjelenek ők is, pont az utolsó pillanatokban. Phoenix nem szalad egyből hozzájuk, sőt még engem is elhív.

- Nem jössz? - felém nyújtja a kezét hogy felsegítsen. 

- Menj csak. - nézek félre. Ő egy kis ideig hezitál, majd Gonékhoz megy, és gratulál nekik, és kérdezi, hogy miért lett ilyen a kezük. A

Megint megjelenik valaki, és egy hajóra vezényelnek minket, amelyikkel elvisznek a negyedik fordulóhoz. 

4.fejezet- Phoenix

Mihelyst kiértünk az alagútból, Gon bemutatott mindenkinek. A senpai nevét nem kellett volna mondania..így is tudtam. Nemsokkal később egy férfi bukkant elő, aki azt állította, hogy ő az igazi vizsgáztató, és aki megfuttatott minket, az egy ember arcú majom. Kapott is egy-két kártyát az arcába amit egy bohóc szerűségnek öltözött fura fazon dobott felé, és a "hamisítvány" felé. Persze mint kiderült, a hamisítványnak vélt vizsgáztató volt az igazi. Tovább indultunk a mocsáron keresztül. Ahogy tudtam, követtem a csoportot, ám valahol teljesen máshol lyukadtam ki. Hat ember arcú majom fogja közre Anatét, aki egy gyors mozdulattal, az összeset ketté szeli, így holtan rogynak össze. Kis habozás után, de megszólítom.
- Tudod, nem szeretem ha valaki mindig rám mereszti a gyilkos tekintetét.-léptem felé, mire ő megfordult.
-Akkor nem kéne ilyen "sebezhető" álcát hordanod.
- Álca? -néztem magamra. Miféle álca?- Nincs itt semmilyen álca-erre a kijelentésemre egy elég gúnyos pillantással társulva elindul. Ha már a markomban van, nem hagyom hogy elszökjön, így megragadom a karját.-Mikor lettél ilyen...undok?-eléggé le hangolt hogy az akiről olyan sok jót hallottam, és ennyi ideig felnéztem, valójában nem is az akinek hittem.
- Nem értem miről beszélsz. De jobb lesz ha lekopsz rólam mielőtt veled is azt csinálom amit velük tettem.-bök fejével a földön heverő hullákra. Beletörődve makacsságába, elengedem a kezét. Kicsivel Anate után, oda érek hozzájuk. Én Gon-hoz sietek, a bohóc fazon, a vállán az Leorió-val, és Anate-vel az oldalán indulnak el a végére.
- Meg vagy? -kérdezel a fiútól, aki erre kis habozással ugyan de vidáman nyugtázza hogy igen. Lassan oda értünk a végére. Idő közbe Kurapika is csatlakozott hozzánk. Mikor oda értünk, és megtaláltul Leorió-t Killua is felbukkant. Gonnal váltottak egy-két szót, én pedig közbe a közelükbe legyeskedtem. Azzal a lendülettel, ahogy a fiúk befejezték a beszélgetést, a vizsgáztató bejelentette, hogy az első fordulón átmentünk. Egy nagy beton kerítés mögé kellett bemennünk. Mindenhol pultok, sütők és minden ami egy konyhába kell. A főzés nem igazán az erősségem de azért nem is lesz rosszul tőle az ember. Egy fura nőci köszöntött minket, aki egy kanapén ült. Mögötte pedig egy nagydarab pasas. A nő bemutatkozott, és elmagyarázta hogy mit kell tennünk. Buhara dobbantott egyet.
- A szükséges hozzávaló a disznó hús. Szabadon felhasználhatjátok a Biska erdő bármely sertését.-kis magyarázás után, rácsapott a hasára, és útnak indított bennünket. Gonnak hála megtaláltuk a disznókat, ám arra nem számítottunk hogy hús evőek, és üldözni kezdtek. Csatázni kezdtünk a disznókkal. Kishíján mindenki. Gon egy szerencsés mozdulat miatt rájött a gyenge pontjukra, így könnyedén elejthettük őket, és indulhattunk vissza. A legnépszerűbb módszer az egyben sütés volt. Én inkább fogtam, és meggrilleztem. Voltak akik ugyan úgy felszelték a disznót, és nem egyben sütötték. Menchi-nek persze ez se tetszett, mondván, hogy túl fűszereztem..Másodiknak a sushit választotta. Édes vízi halból persze hogy pocsék.. mit várt tőle? Mindenkit megbuktatott. Ám a Vadász bizotság elnöke közbeszolt. Kitalálta, hogy Menchineki is részt kell venni a próbán, így végül a tojás főzést választotta. De nem akármilyen tojást. Póksas tojást ami egy szakadék fölött lóg fürtökben, és magunknak kell megszerezni. Hogy pontos legyek, leugorni és felhozni. Jó páran odavesztek közbe. Az íze valami mennyei.
Mivel a tojásokat is megszereztük, az út szabad a harmadik forduló felé.

3.fejezet - Ana szemszöge

Amint észreveszi hogy viszont figyelem, és nem a legkedvesebb energiát árasztom felé, egyből elkapja a tekintetét Gonék felé. Majd jött egy furcsa fazon, aki csak annyit mond hogy kövessük, és ő elvezet a második fordulóhoz. Gondolom ez lenne az első forduló.
Én Gonék mögött futok, jó nagy távolságot tartva Hisokától. Látom hogy a nemrég rám figyelő lány Gonékhoz csapódik, és ismerkedésbe kezd. De nem ő az egyetlen. Egy fehér hajú kis srác is melléjük áll. Ha jól hallom ki a dolgokat, a srác neve Killua, és a lányé pedig... Phoenix. Nem zavarja őket, hogy mindenki hallja őket, vagy talán ennyire magabiztosak? A copfos lányra figyelek, hiszen ő tűnik a legkevésbé kitartónak a kis csoportjukban, de elég erős lehet, ha képes volt a vadász vizsgát bevállalni. Érdekes.
Szeretnék megküzdeni vele, persze nem ő itt az egyetlen, de jelenleg ő a legzavaróbb az én álláspontom szerint.
Úgy tűnik észrevette hogy figyelem, hiszen megrázkódik.
Viszont nem sokáig tartom rajta sokáig tekintetem, és az épp lemaradó Leorió-ra pillantok. Nem bírom ezt a szenvedést. Kibírta a hajón történő válogatást, nem kéne hagynia, hogy kiábránduljak belőle.
Lelassítok, és mellé érve ő is felfigyel rám, de próbál mozgásban maradni. Nem nézek rá, hiszen azzal csak a szánalmamat mutatnám ki, de semmi ilyesmit nem érzek. Csak is magamért teszem.
- Ennyi volt? Reméltem hogy majd együtt vacsorázunk mind a négyen, amint megvan a vadász engedélyünk.
Arcán hatalmas döbbenet mutatkozik meg, én pedig már nem bírom tovább ezt a színjátszást -még ha magamért is teszem-. Előre rohanok, és beérek a sor elejére, pont Gon és Killua mögé. Amint meglátom az alagút végét, gyorsítani kezdek. Elegem van már ebből a helyből.
Pont harmadik ként érek ki.
- Ezaz, én nyertem. - mondja Gon.
- Nem, én. - ellenkezik a fehér hajú.
- Anate, szerinted ki nyert? - néz rám Gon csillogó szemekkel.
- Szerintem... egyszerre volt. - mondom egy kis habozással. Közben többen is kiértek, beleértve Leoriót, a szőkét, azt a Phoenix nevű lányt, és Hisokát is.
- Akkor én veszem a te kajád, te pedig az enyémet - mondja - oh és ti még nem is ismeritek egymást. Ő itt Killua - mutat a kis srácra. - ő pedig itt Anate. - mutat rám.
A copfos lány csak figyel minket. Kezd egyre jobban felidegesíteni.
Közben a furcsa fazonnak nőtt egy hasonmása. Furcsa elméletek, és találgatások, amiknek Hisoka vet véget, egy intés kíséretében. Ha ennyire ki akar tűnni, akkor csak maradjon csöndben, és árassza a szokásos energiáját. Nem kellenek ide színjátszások.
Megint kezdődik a futás, de most egy mocsáron keresztül.
Sokan külön vállnak tőlünk, többen az utolsó sikításaikat hallatják. Gonék is lassan eltűnnek.
Most úgy tűnik nekem sincs sok szerencsém. Sikeresen követtem egy alakváltó csoportot. Pedig én követtem a férfi kisugárzását... hogy történhetett ez. Csak nem le tudják másolni azt is? Sikerült elég távolra vinniük a ködben, így senkinek nem tűnne fel ha segítségért kiáltoznék. Pf, persze.
Egy gyors mozdulattal az összes holtan esik össze. Volt 6 darab, és így már 12-en vannak. Szerintem meg kéne köszönniük.
- Tudod, nem szeretem ha valaki mindig rám mereszti a gyilkos tekintetét. - meghallok egy ismerős hangot.
Megfordulok, és a copfos lányt látom meg.
- Akkor nem kéne ilyen "sebezhető" álcát hordanod.
- Álca? - nézegeti magát. - nincs itt semmilyen álca.
Egy nem épp kedves pillantást vetve rá elindulok egy irányba, ahol Hisoka jelenlétét érzem. Sajnos az ő auráját érzem a leginkább itt. De nem jutok sokáig, mert.. Phoenix -igen, ez volt a neve- megragadja a karom.
- Mikor lettél ilyen.. undok? - szemeiben a szomorúság tükröződik.
- Nem értem miről beszélsz, de jobb lesz ha lekopsz rólam, mielőtt veled is azt csinálom, amit velük tettem. - mutatok a földön fekvő testekre. Erre elengedi a karom.
Amint oda érek a kijelölt pontomhoz, meg is látom jó öreg "barátomat", aki vetekszik valakivel... Gon?!
Na ne már. Ha komolyan gondolja a dolgokat, akkor most helyben meg is ölheti. De nem így tesz.
- Átmentetek. - mondja, és egy pillanatra felém néz, majd becsukott szemmel elindul, gondolom a végállomáshoz, az ájult Leoriót magával cipelve. Mellé szegődöm, magára hagyva Gon-t és az épp hozzá érkező Phoenix-et.
- Csak nem megkedvelted őket? - kérdezi ferde mosolyával.
- És ha azt mondom hogy igen?
Csak mosolyog egy sort, amit nem tudok mire vélni.
Megérkezve a végéhez, a köd eltűnik, és a többiekhez csatlakozunk. Hosika lepakolja az öltönyöst az egyik fához, és ő elmegy egy másikhoz.
Megérkezik mindenki. Ahogy látom Phoenix is itt van.
- Gratulálok. Sikeresen teljesítették az első fordulót. A következő forduló részleteit itt bent fogják megosztani önökkel.
Amint ezt kimondta, el is tűnik. Mi bemegyünk a nagy beton kerítés mögé. Több sütő, és grillező felszerelést pillantunk meg. Ez jónak ígérkezik, a főzés az egyik specialitásom.

2. fejezet- Phoenix szemszögéből

Kora reggeli csoporttal indultam el a vadász vizsgára. Át a hegyen és a szörnyek erdején. Azt mondják aki belép oda nem jön ki élve. A csoportunk több sőt sokkal több mint fele  vissza fordult mikor meglátta az erdőt...maradtunk vagy tízen. Nem is olyan félelmetes mint amilyennek mondják. Egy-két nagyobb vadállat meg rabló, de semmi vészes. Na meg persze az ilyen random kis mocsarak. mire kiértünk belőle, egy város szélén találtuk magunkat. Volt aki egyedül ment de voltak akik csapatokra oszlottak. Én hozzá verődtem egy kissebb csapathoz és viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet ahol a vizsga fog folyni. A csapat egyik tagja már korábban is volt itt. Ledta a "rendelést" és egy szoba szerű liftbe vezettek minket, aminek az ajtaja leérve,egy egész nagy terembe vezetett. Nagyon sokan voltak. Mindenki kapott egy számot. Az enyém a 90-es lett. Volt egy dagi pasas, aki minden újnál bepróbálkozott egy üdítővel. Elég gyanús alak volt így inkább leráztam. Nem szeretem az ilyen "cukros bácsi" beütésű embereket. Márpedig ő az vol. Utánunk sorba érkeztek a csapatok. Akik leginkább megragadták a figyelmem, az egy fehér hajú kis srác volt gördeszkával. Nagyából egy idős lehet velem, később talán még beszélek vele. A másik az utolsónak beeső csapat. Egy szintén velem egykorú sráccal, egy öltönyös bácsival, és egy szőke poncsós..sráccal? igen..srác. A zöld ruhás törpe, (mert persze hozzájuk képest törpe na meg zöld a ruhája) hevesen integetni kezdett valakinek, mire én akarva akaratlanul is oda néztem. Egy lány ült az egyik falnál és vissza integetett neki. Hihetetlen eddig észre se vettem hogy ott van. Mikor sikerült meglátnom az arcát, lesápadtam. Eddig csak képeken láttam, és a Mester is azt mondta hogy egyik-napról a másikra eltűnt és az se biztos hogy él még. De mégis itt van. Az és senpai-om. Annyit hallottam róla, de annyit hogy meg sem tudom számolni. A Mester azt mondta, hogy nagyon kedves volt. De most ahogy néz, mint aki meg akar ölni. Akár egy pillantással. Mi történhetett ez idő alatt? Nem akarom tovább hergelni. Inkább vissza nézek a zöldikére és barátaira, akik voltak oly hülyék és elfogadták a "cukros bácsi" ajándékát. A zöldike szájából patakokban folyik ki az üdítő. Elég vicces látványt nyújt. Úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzájuk, ám feltűnt egy fura fazon, aki bejelentette, hogy elvezet minket a 2. fordulóhoz (mi van az 1.-vel?) és elkezdett futni. Mi pedig utána. Rutás közbe oda verődtem a zöld ruhás sráchoz. Úgy döntöttem mégis csak össze ismerkedek vele.
-Szia -köszönt végül mire észre vette hogy oda kerültem- a nevem Gon. És te ki vagy?-mosolyodott el.
- Phoenix..a nevem Phoenix..de szólíts csak Phee-nek.-ez idő alatt az öltönyös fazon elkezdett vitatkozni a fehér hajúval.
-ez egy álló képesség teszt! -mondta kissé hangosan szinte már ordítva.
-nem az.-ez már Gon volt.-a vizsgáztató csak annyit mondott hogy kövessük.-a fehér hajú hátra gurult.
-hé hány éves vagy?
-tizenkettő-pont egy idős velem. A fehér hajú leugrott a gördeszkáról.- ó király
-Killua vagyok..
-én meg Gon. Ő pedig itt Phoenix- kibukkantam feje mögül és intettem egyet. Jó páran nem bírták az iramot és megálltak. Gon és Killua eldöntötték hogy versenyeznek ezért előre siettek. Én középtájt haladtam szépen kényelmesen. Nem akarok semmit elsietni. Valaki égető tekintetét éreztem hátam mögül. Van egy olyan sejtésem, hogy ugyan az a gyilkos pillantás mint korábban.

1. fejezet - Ana szemszögéből

Hogy a fenébe jutott az eszébe ez a vadász engedélyes dolog. Anélkül is simán ölne. Még hogy azért megy hogy büntetlenül tudjon ölni, a fenét. Ha méltó ellenfelet keres, akkor itt vagyok neki én. Eddig csak egyszer sikerült legyőznie, amikor az őrült énem ellen harcolt. Viszont sikerült meggyőznie. Ha leteszem a vadász vizsgát, akkor olyan adatokhoz juthatok, amihez normál esetben nem tudnék, és akkor sem vádolnának meg, ha az elkövetkezendő kitöréseimnél megölök pár személyt.

Ez a hajó olyan zsúfolt... és mindegyik ember a vadász vizsgára tart. Erősnek hiszik magukat, csak mert ijesztő fejük van.

Viszont páran felkeltették a figyelmemet. Egy szőke srác, valami mexikói ruhában, és a pont most hajóra lépő srác, talpig zöldben. Nagyjából 12 éves lehet. 

Én csak tovább dobálom a kis labdámat, amit fogalmam sincs hogy kitől kaptam, de mindig megnyugodok tőle.

A hajó lassan elindul, és mindenki a kis rácra figyel. Gúnyolják, és jósolgatják a közeli halálát. Erős lehet ha ilyen fiatalon bevállalta ezt, szóval a helyükben én nem piszkálnám. 

Miközben ezen agyalok, az említett sráccal hirtelen találkozik a tekintetünk. Ő csak nagy mosollyal indul el felém.

- Szia. Láttam hogy te vagy itt egyedül lány, és gondoltam magányosnak érzed magad, így ha nem bánod..., oh a nevem Gon, és a tied?

Egy ideig csak bámulok rá, és a felém nyújtott kezére.

- Anate. Te meg a legfiatalabb vagy itt, remélem bírni fogod a feladatokat.

Megfogom a kezét, amire még jobban mosolyog. Lehuppan mellém , és beszélni kezd. Hogy az apját keresi, hogy nagyon vadász akar lenni, és egyéb fölösleges dolgokat említ meg.

- Neked ez az első vadász vizsgád? - kérdezi.

- Igen. 

ÉS folytatja, egészen addig, míg el nem kezd szaglászni az orrával mint egy kutya, majd elrohan. Hirtelen mindenkit beinvitálnak a hajó belsejébe. Csak úgy dőlöngél a hajó. Többen már a taccsot is kidobták. Úgy tűnik hogy csak négyen vagyunk még normálisak a felhozatalból. A szőke srác egy függő ágyon olvassa a könyvét, egy idősebb férfi savanyú almát eszik, Gon épp segít a rosszul lett embereken, én pedig zenét hallgatok. A kapitány is felfigyel erre, amint belép a kabinba, majd be is hív minket a vezető fülkébe. 

Megosztja velünk a dolgokat. Hogy ez a vizsga szelektálása, és csak mi maradtunk. Majd megkérdezi a nevünket, és hogy miért akarunk vadászok lenni. Én és Gon habozás nélkül felelünk, míg a két srác nem akar válaszolni, de egy idő után meggondolják magukat. A szőke neve Kurapika, míg az aktatáskás fazon pedig Leorio. Velük is sikerül beszélgetni, hiszen már más nincs is aki tovább jutott volna. Amint elhagyjuk a hajót, én más fele indulok mint ők. Igaz még meg kell találnom a gyülekező helyet, de ez már nem nehéz.

Egy könnyedén meggyőzött férfi kísér el a vadászvizsgára készülők közé, ahol nagy valószínűséggel már Hisoka is ott van. Nem akartam vele együtt menni, még a végén azt hiszik hogy "barátok" vagyunk. 

Egy étteremhez kerülök. Semmi különleges dolog, belépve a kísérőm egész érdekesen "rendel", majd elkísér egy privát szobába. Mint kiderül, ez egy jól álcázott lift. Amint eléri az alját feltárul. Sok embert pillantok meg, számokkal a ruhájukon.

Én is kapok egy említett számot. 109

Elég sokan vannak. Körülnézek, és meg is pillantom ravasz mosolyával "drága barátomat". Többen is kitűnnek, de nem a kinézetükkel, hanem az őket körülvevő aurájukkal. Például egy fehér hajú kis srác, és egy barna hajú lány, aki hasonlóan hordja a haját mint én. Nem törődve a rám szegeződő tekintetekkel a falhoz megyek, és leülök. Előveszem a fülesemet, és zenét hallgatok. Még jó hogy kicsi a zene lejátszóm, mert így el férnek egy kis helyen is ,a labdával együtt. Érzem hogy figyel engem a szeme sarkából. Nem tudna legalább most az egyszer lekopni rólam?

Végre máshova tereli a figyelmét, így most nyugodtan megzavarhat egy másik tényező. Egy kövér srác. Olyan kisugárzása van, aki tipikusan a kezdők megtörésére szakosodott, miután neki nem sikerült elsőnek.

- Téged most látlak itt először. Gondolom nagyon izgulsz. Kérsz egyet? - nyújt felém egy doboz üdítőt. Mi lehet benne... hashajtó? Jó próbálkozás öreg, hiszen nincs felbontva, és senki sem gyanakodna... de nem ezen a helyen. 

- Kösz inkább passzolom. De jobb ha tudod. - közel hajolok hozzá, hogy csak ő hallja - Csak egy rossz mozdulat, és kinyírlak. 

Ijedten kapkodja össze magát. Legalább nem fog többet próbálkozni. 

Több ember is érkezik, de nagyon kevesen tűnnek strapabírónak. Az utolsó pillanatokban lép be a nemrég megismert három srác. Amint Gon észrevesz, boldogan integet felém, gondolom azért hogy menjek oda. Én visszaintegetek neki, de nem állok föl a helyemről. Viszont észreveszem a szemem sarkából, hogy a copfos barna hajú lány engem figyel. Nem tudom miért, de ha tovább folytatja, talán átgondolom a megölését.